Folklór a mindennapokban

Forgách Kinga

Az élő hagyomány mint egy új társadalmi szerződés alapja – A népi kultúrát csak önként szabad
elsajátítani, nem lehetséges kötelezővé tenni

A tradíció, a népzene és a táncházmozgalom társadalmi szerepéről, valamint az intézményesítés kínálta
lehetőségekről rendeztek gondolatébresztő vitát szerda este a Fonó Budai Zeneházban. A kerekasztalbeszélgetésen
népzenészek, kutatók, művelődésszervezők vizsgálták meg a népi kultúra életben tartásának
lehetséges módjait.
Alkalmas-e a hagyományos műveltség arra, hogy a szétszabdalt, értéktudatában megingott magyar
társadalom szellemi megújulásának alapja legyen? Fel tudja-e ébreszteni az érdeklődést és az aktivitást
egy olyan televíziós műsor, mint a Fölszállott a páva népzenei-néptáncos tehetségkutató? Hogyan lehet
elérni, hogy a táncházmozgalmak ne csak a néptáncot örökítsék át, ha nem a hozzá kapcsolódó
tradíciókat és értékrendet is? Többek között ezeket a kérdéseket járták körbe művészek,
művelődésszervezők a Fonó Budai Zeneházban szerda este megrendezett kerekasztal-beszélgetésén.
Az est moderátora Berecz István néptáncos, a Fonó népzenei igazgatója volt.
Kelemen László népzenész, a Hagyományok Házának igazgatója elmondta, hogy van egy álma,
aminek megvalósításán többedmagával dolgozik: azt szeretné, ha a magyar társadalomban természetes
lenne a népzene és a néptánc. Úgy véli, hogy a régi állapotok még visszaállíthatók.
Mind közelebb kerülünk ennek az álomnak a beteljesüléséhez, s a táncházmozgalom reményeink
szerint megbírja ezt – fogalmazta meg.
Mint rámutatott, az élő hagyományátadás gondolata már régóta létezett, s végül 2001-ben
Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter támogatásával sikerült megvalósítani a Hagyományok Házát,
ahol immár tizenhét éve folyik kemény munka.
Azt is megtapasztaltuk, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha mindez látszik is, s a Fölszállott a
páva sokat segített ebben, hiszen egy egész nemzet ébredt rá, hogy van kultúrája – tette hozzá.
Balogh Júlia, a Fölszállott a páva kigondolója és a sorozat főszerkesztője, a Csoóri Sándor Alap
Tanácsadó Testületének elnöke ennek kapcsán elmesélte, hogy egy ilyen televíziós műsor régi álma volt,
először 2005ben próbálta megvalósítani, ám csak hat évvel később talált értő fülekre.
Mint mondta, mindenképpen egy színvonalas és népművészetileg megalapozott műsort szeretett
volna létrehozni. A program célja az volt, hogy tükröt tartson a magyar társadalomnak, hogy ismerjünk
végre magunkra.
Az erdélyi és magyarországi táncházmozgalmak különbségeire hívta fel a figyelmet Pávai István
népzenekutató-népzenész. Szerinte a kisebbség sokkal érzékenyebb erre a témára, s emiatt nagyobb a
társadalmi érdeklődés a folklór iránt.
1/3 oldal www.medianezo.hu +36 20 383 1950 info@medianezo.hu
Médiafigyelés
Mint rámutatott, mostanság a román nacionalizmus is felerősödött, s ez természetes módon magával
hoz egyfajta ellenállást. Hangsúlyozta, a táncházmozgalom ott nem a színpadról került le az emberek
közé, hanem mindig is az élet része volt.
Szerintem a népi kultúrával nem lehet a társadalom egészét megszólítani, hiszen ez rétegkultúra. Csak
az nem mindegy, mekkora az a réteg, amelyik ezt műveli – fogalmazta meg, hozzátéve, hogy a kötelező
népzeneoktatást veszélyesnek tartja, hiszen az már bizonyságot nyert, hogy csak önkéntes alapon lehet
ezt elsajátítani.
Szász Zsolt bábművész, a Nemzeti Színház dramaturgja, a Szcenárium folyóirat felelős szerkesztője
saját kutatásairól, a betlehemes játékok gyűjtéséről mesélt. Elmondása szerint a vallásos néprajznak
sokáig nem volt szakembere Magyarországon, s ma is nagyon kevesen kutatják.
Mint kiemelte, nagy jelentősége van a Nemzetközi Betlehemes Találkozónak, amelyet már
huszonhetedik éve rendeznek meg, s amelyek során sikerült a még létező autentikus betlehemes
játékokat megismerni és archiválni, ám a kutatások befejezéséhez még több szakemberre és anyagi
támogatásra lenne szükség.
A beszélgetés gondolatébresztő kérdések, problémák megvitatásával zárult. Felmerült többek közt,
mit jelent a népi kultúra művelői számára, hogy soha nem látott összegekkel támogatják ezt a területet,
és milyen eszközökkel lehetne még népszerűsíteni a népzenét és a táncházmozgalmat. Kelemen László
úgy vélte, a pénz önmagában nem old meg semmit, szükség van a civil szerveződésekre is. Hozzátette: a
cél az, hogy az eredetit fenntartsuk, amelyből aztán újra és újra táplálkozhat a kultúra. A népzene
populáris, hiszen egykor a közösség nyelve volt – fogalmazta meg. A vendégek egyetértettek abban,
hogy a legfontosabb feladat ma a visszatanítás, amely lehetővé teszi, hogy életben tartsák a népi kultúrát.