Gyorsan változó világunk magával hozza a játékkultúra átalakulását is, az ölbeli játékokat ma mind kevesebb szülő, nagyszülő ismeri és játssza gyermekével, unokájával. Régen az ölbeli játékokat mindenki fejből tudta, a sokgyermekes, többgenerációs nagycsaládokban volt mód a megtanulásukra. E játékok rövidségük és látszólagos egyszerűségük ellenére rendkívül összetettek: szövegükben a költészet, dallamukban a zeneiség legelemibb formái találhatók meg, amelyeket egyszerűbb gesztusok vagy bonyolultabb mozgások kísérnek. Egyszerre szórakoztatják, szoktatják, nevelik, oktatják vele a gyermeket, miközben az ölbe vétel, a testközelség érzelmi töltetet ad. Az ölbeli játék sok mai, fiatal szülőhöz csak úgy tud eljutni, ha tudatosan megtanulja, s ha megérti, milyen fontosak ezek a játékok a gyermek életének legkorábbi szakaszában.